6 év az nem kevés, mégis előfordulhat hogy valamire érdemes ennyit várni?! Az AKPH neve a hazai hiphop körökben jártas -és nem jártas- emberek között szép lassan kezdte magát fogalommá kinőni. A 2004-ben megjelent Kezdet lemez egyfajta belépőt, kóstolót jelentett rengeteg ember számára, hogy a nyelvi (szövegi) játékok és a húzós alapok összhangjából felépülő zenéken keresztül megszeressék (megszerethessék) a magyar rapet es hiphopot.

Saiid és Újonc számomra mindig is jól elkülöníthető hangzás és szövegvilággal tette színesebbé a hazai palettát, szerencsére ezt a tendenciát az új lemez megjelenése sem szakította meg. 2010.04.04. alkalmával a Toldi moziban megrendezett release esten az oda ellátogatók -2500 Ft fejében- a belépő mellé gratis magukénak tudhatták az AKPH új duplalemezét, ami a Kottazűr címet kapta. A debütálást a lemez koncepciójához illeszkedő elképzeléssel, party és élő fellépés helyett klipvetítéssel, és a két korong dalainak “cd”ről való pörgetésével vitték véghez. Természetesen az internet korában semmi sem szent, semmi sem maradhat duplikálatlanul, így az új lemez is már a megjelenést követő napon elérhető volt több forrásból is, amire nyilván a Phiúk is fel voltak készülve. A bolti megjelenést, illetve a rendelést a közeljövőben tervezik beindítani, addig a becsületesebbeknek várnia kell, a türelmetleneknek pedig keresgélni, Én személy szerint nem adnék tippeket, merre is induljatok :)

Meghallgatva a lemezt egy dolog jutott az eszembe: “Azt hiszem ezt meg kell hallgatnom még párszor…“.

Az első lemez első dala (vagyis az intro) kapásból a szánkba rágja azt az üzenetet, amit a Zenebuddhizmus klipp megjenése után már sejteni lehetett: “Nem változtunk meg teljesen, de ez most kicsit más lesz…“.
Más lett. Több, kiforrottabb, színesebb, szagosabb.
Az első CD inkább egy visszanyúlás a Kezdet-ek felé, hanyagabb, kevésbé lírikára gyúró szövegek, dinamikusabb flowk megtűzdelve néhány sokkal inkább akusztikus hangszerelésű zenével. Eredeti AKPH életérzés, halvány utalásokkal arra, hogy ez azért nem minden.

Tényleg nem. A kettes korong azok számára nyújt majd órákon át tartó katartikus élményt, aki szeretnek elveszni a vers és a rap határvidékén. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az imént már említett zenebuddhizmus track a lemez kezdőzenéjeként.

“A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”

Kifordított szószerkezetek, nyelvi ördöglakatok, hangulatalapú audiovizualitás, társadalomkritika, elkülönülés és egyesülés. Ki szereti, ki nem, egy biztos: kötelező!

Az Akkezdet Phiai nevű formáció a második lemezével is lezárt egy korszakot maga mögött, és megnyitott egy újat a hazai szcéna számára. Jobban nem részletezem, emésztés alatt.
Vitatkozni lehet, de nem érdemes.

www.akkezdet.com

Nos, ez már a noisebox v3.0. Voltunk már netlabel, meg lemezkritikai oldal, most végképp visszaavanzsáltunk mindenféle skatulyáktól és keretektől mentes zenei bloggá. Az, hogy miért beszélek többes számban egy érdekes pszichológiai kérdés lehetne, mivel előreláthatólag az itt megjelenő postok már egytől-egyig az én érdeklődésemet, ízlésemet tükrözik majd. Talán hitelesebbnek és sokrétűbbnek hat, ha úgy érzitek mások is állnak a hátam mögött?!

Mi lesz itt? Nemtudom. Minden. Semmi. Dolgok…

Idővel csak kialakul. Az biztos hogy zene, zene, meg esetleg zajok. Aki eszi majd, ugyis visszajár, aki nem, az talál magának _más_ blogokat az interneten.